A klub története
Világszerte fogynak a Barca-ereklyék, -mezek
A klubot spanyol és svájci diákok alapították 1899. november 29-én, bizonyos Gualtieri Wild, a klubnak színt választó első elnök irodájában. Az alapítók – pontosan egy futballcsapatnyi ifjú – közül az egyesület majdani második elnöke, Bartomeu Terradas vásárolta meg az első szerelést. Gyakorlatilag ő mentette meg – mintegy kétezer pesetás „injekcióval” – 1902-ben az akkor még szegény klubot, és így lett presidente.
Joan Gamper
Maga az alapítási ötlet a svájci származású Joan Gamper nevéhez fűződik, aki amellett, hogy a hőskorban maga is futballozott a Barcelonában, négy különböző periódusban is elnöke volt az egyesületnek. (Ma is az ő nevét őrzi a klub hagyományos nyári tornája.)
Az első nagy sikerkorszakát a húszas években élte meg a klub, akkoriban világklasszisok őrizték a kaput (Zamora, majd a legendás magyar, Plattkó Ferenc), illetve Samitier és Alcántara személyében a kor futballjának kiemelkedő egyéniségei tündököltek a csapatban.
A Barça több, mint egy klub
Katalónia évszázados küzdelmeinek zálogaként 1932-ben autonómiát nyert, amelyet aztán a központi kormány 1934-ben visszavont. 1936-ban, a polgárháború kirobbanásának évében azonban újra autonóm lett, sőt a köztársaság bázisát is ez a tartomány jelentette, Francoék győzelme (1939) után azonban minden korábbinál erősebb megtorlás következett. A Tábornok megfosztotta Katalóniát az autonómiától és igyekezett kultúrájától is. Betiltatta a katalán újságokat, s tiltotta a nyelv használatát. A katalánok a Barca meccsein mondhattak ellent a tilalmaknak, ott érezhették egyedül: ők is győzhetnek. Az egyesülethez, a gránátvörös és kék színekhez való tartozás egyúttal politikai hitvallást jelentett, akkor született a legendás szlogen: a Barcelona több, mint egy klub.
A Kubala-korszak
1945 után éledt csak fel igazán az egyesület, az azt követő másfél évtizedes periódusban hat bajnoki cím, ugyanennyi hazai kupasiker, s két VVK-győzelem (az első még városi válogatottként, ám a klub játékosaival) jelezte a nagy menetelést. E korszak leghíresebb játékosa, első számú csillaga egy magyar származású futballzseni, Kubala László volt. Kubala nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy nemrég őt választották az első száz év legjobb Barcelona-játékosának.
Kubalán kívül számos magyar játszott az ötvenes-hatvanas években a katalán alakulatban. Szegedi, Kaszás és Szalay ugyan kevés lehetőséget kapott, ám az aranycsapat két csatára, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcában is a sztárok közé tartozott. Hármuknak nagy része volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján elért sikerekben. Jellemző, hogy (az egyébként a Benfica ellen elveszített) berni BEK-döntőben ez az ötös jelentette a spanyol gárda csatársorát: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor Zoltán – a három magyaron kívül a brazil Evaristo Macedo, valamint a galíciai Luis Suárez.
A klub Aranylabdásai
Suárez – aki kétségtelenül a legjobb spanyol születésű játékosok közé sorolandó – volt a klub első (s a spanyolokat tekintve egyetlen) aranylabdása 1960-ban. Rajta kívül Johan Cruyff (1973, 1974), Hriszto Sztoicskov (1994), Rivaldo (1999) és Ronaldinho (2005) tudta megszerezni ezt a díjat.
‘70-es és ‘80-as évek
A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetével.
Az edzők
Az edzők névsora is kivételes: az elmúlt negyedszázadban Vic Buckingham, Rinus Michels, Hennes Weisweiler, Laureá Ruiz, Lucien Muller, Joaquim Rifé, Helenio Herrera, Kubala László, Udo Lattek, Luis César Menotti, Terry Venables, majd Johan Cruyyf, Bobby Robson, Louis Van Gaal, Llorenç Serra Ferrer, Carles Rexach, Radomir Antic és Frank Rijkaard váltották egymást a kispadon.
A legsikeresebb edzők
 Josep Samitier, 1944–47 Helenio Herrera, 1958–60 Vic Buckingham, 1969–71- Terry Venables, 1984–87
- Luis Aragones, 1987–88
 Johan Cruyff, 1988–96- Bobby Robson, 1996–97
- Louis Van Gaal, 1997–2000
- Frank Rijkaard, 2003-tól
Dream Team
Nem vitatható, hogy az eredmények 1988 óta, Johan Cruyff második barcelonai korszakában jelentkeztek leginkább. A Cruyff-féle csapatot egyszerűen csak „Dream Team”-ként (Álomcsapat) emlegette a közvélemény. Minden idők egyik legszebben játszó csapata volt ez, melyhez olyan játékosok járultak hozzá, mint: Sztoicskov, Koeman, Michael Laudrup vagy a kiváló kapus Andoni Zubizarreta. Alig akadt „üres év”, valamit mindig nyert a gárda. 1991 és 1994 között nem adta ki a kezéből a bajnoki titulust, nyert kétszer Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1992-ben a klub legnagyobb sikerét érte el és a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította.
Van Gaal-korszak
Cruyffot azóta rövid időre az angol Bobby Robson váltotta, majd őt – a nagy Johant hajdanán példaképeként tisztelő – Louis van Gaal követte. A klub történetének e részében immár a rendkívül ellentmondásos megítélésű holland edző áll a fókuszban. Az Ajax Amsterdam egykori sikertrénere teljesen átalakította a csapatot, nem tartóztatta a világ akkori legjobb játékosát, Ronaldót, telerakta a keretét hollandokkal (az 1999-2000-es idényben nyolc tulipános tartozott a csapat keretéhez), hadat viselt a csapat első számú csillagával, a brazil Rivaldóval szemben, s folyamatosan haragudott a sajtóra. Van Gaal 2000-ben, hagyta el a csapatot, utána Serra Ferrer és Rexach következett. Bár jó pár sikert elért a csapattal, a szurkolóknak a „makacs” edzőből akkor lett elegük, amikor a Barca 1999-ben nem jutott a BL-döntőbe és így nem adatott meg hazai pályán akár megnyerni a serleget.
Gaspar-éra és a sötét időszak
2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.
A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Marquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.
Az új Dream Team
A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto'o, Deco, Juliano Belletti, Edmilson Gomes, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.
2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005/2006-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.
Játékosok a 2006/2007 évadban
| Hátvédek |
| 2 |
 Juliano Belletti |
| 4 |
 Rafael Márquez |
| 5 |
Carles Puyol (C) |
| 12 |
Giovanni van Bronckhorst |
| 15 |
Edmilson Gomes |
| 16 |
Sylvinho |
| 23 |
Oleguer Presas |
| Középpályások |
| 3 |
Thiago Motta |
| 6 |
Xavi Hernández |
| 10 |
Ronaldinho |
| 17 |
Mark van Bommel |
| 20 |
 Deco |
| 24 |
Andrés Iniesta |
| Csatárok |
| 7 |
 Eidur Gudjohnsen |
| 8 |
 Ludovic Giuly |
| 9 |
 Samuel Eto'o |
| 11 |
Maxi López |
| 14 |
Santiago Ezquerro |
| 19 |
Lionel Messi |
Keret változása a 2006/2007-es évadban
Érkezett:
- Gudjohnsen - Chelsea (12 millió €)
 Zambrotta - Juventus (14 millió €)- Thuram - Juventus (5 millió €)
Távozott:
 Larsson - Helsingborgs IF (lejárt szerződés - ingyen)- Gabri - AFC Ajax (lejárt szerződés - ingyen)
Kölcsönben:
- Maxi López (Mallorca)
A Stadion
- Név - Camp Nou
- Város - Barcelona
- Befogadóképesség - 98 000
- Felavatás - 1957
- Játéktér - 105 x 72 m
- Más egységek: La Masia
Eredmények
- Bajnokok Ligája (BL): 2
- 1991-92
- 2005-06
- FC Barcelona 2 - 1 Arsenal
- Gólszerző: Eto'o (76'), Belletti (81'); Sol Campbell (37')
- UEFA Kupa: 3
- 1958
- FC Barcelona 6 - 0 London XI
- London XI 2 - 2 FC Barcelona
- 1960
- FC Barcelona 4 - 1 Birmingham City
- Birmingham City 0 - 0 FC Barcelona
- 1966
- Real Zaragoza 2 - 4 FC Barcelona
- FC Barcelona 0 - 1 Real Zaragoza
- Európai Szuperkupa: 2
- 1992
- Werder Bremen 1 - 1 FC Barcelona
- FC Barcelona 2 - 1 Werder Bremen
- 1997
- FC Barcelona 2 - 0 Borussia Dortmund
- Borussia Dortmund 1 - 1 FC Barcelona
- Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK): 4
- 1979
- FC Barcelona 4 - 3 Fortuna Düsseldorf
- 1982
- FC Barcelona 2 - 1 Standard Ličge
- 1989
- FC Barcelona 2 - 0 Sampdoria
- 1997
- FC Barcelona 1 - 0 Paris Saint-Germain
- Spanyol bajnok: 18
- 1928-29, 1944-45, 1947-48, 1948-49, 1951-52, 1952-53, 1958-59, 1959-60, 1973-74, 1984-85, 1990-91, 1991-92, 1992-93, 1993-94, 1997-98, 1998-99, 2004-05, 2005-2006
- Spanyol szuperkupa győztes: 9
- 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005
- Copa del Rey (Spanyol Király Kupa): 24
- 1909-10, 1911-12, 1912-13, 1919-20, 1921-22, 1924-25, 1925-26, 1927-28, 1941-42, 1950-51, 1951-52, 1952-53, 1956-57, 1962-63, 1967-68, 1970-71, 1977-78, 1980-81, 1982-83, 1987-88, 1989-90, 1996-97, 1997-98
- Catalunya Kupa: 5
- 1990-91, 1992-93, 1999-2000, 2003-04, 2004-05
- Catalunya Bajnokság: 20
- 1904-05, 1908-09, 1909-10, 1910-11, 1912-13, 1915-16, 1918-19, 1919-20, 1920-21, 1921-22, 1923-24, 1924-25, 1925-26, 1926-27, 1927-28, 1929-30, 1930-31, 1931-32, 1934-34, 1935-36, 1937-38
- Martini & Rossi Trohpy: 2
- Joan Gamper Trophy: 30
- 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004
- Teresa Herrera Trophy: 5
- 1948, 1951, 1972, 1990, 1993
- Ramon de Carranza Trophy: 3
- Ciudad de Palma Trophy: 5
- 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
- 15 UEFA Bajnokok Ligája részvétel
- 22 UEFA Kupa részvétel
- 5 Európai Szuperkupa részvétel
- 1 Interkontinentális Kupa részvétel
Himnusz
Tot el camp, és un clam,
som la gent blaugrana
Tant se val d'on venim
si del sud o del nord
ara estem d'acord, estem d'acord
una bandera ens agermana.
Blaugrana al vent, un crit valent
tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaaarça.
|
Jugadors, seguidors,
tots units fem força.
Són molt anys plens d'afanys
són molts gols que hem cridat
i s'ha demostrat, s'ha demostrat
que mai ningú no ens podrŕ torcer.
Blau-grana al vent, un crit valent
tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaaarça.
|
Legendák
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- 
